11-es párbaj, Spanyol győzelem
Klaudia Forrás: NSO 2008.07.05. 19:20
A spanyol válogatott azzal a szándékkal vágott az idei utolsó Eb-negyeddöntőnek, hogy megtörik a futballvilág egyik legszakállasabb rekordját: 88 éve nem győzték le ugyanis az olaszokat tétmérkőzésen. Az első félidő igen unalmasra sikeredett, a második sajnos még erre is rátett egy lapáttal. A hosszabbítás sem volt egy csemege a futballínyenceknek, a tizenegyespárbajban pedig Iker Casillasnak és a spanyoloknak volt nagyobb szerencséjük.
Tizenegyespárbajban győzték le a spanyolok a világbajnokot
Ennél sokkal óvatosabban talán még nem kezdtek mérkőzést ezen az Európa-bajnokságon – szerencsére –, az olaszok teljesen átengedték a teret ellenfelüknek s csak a védekezésre koncentráltak, a támadásra csak a maradékenergia jutott. Ennek megfelelően a labdabirtoklásban fölényesen vezettek a spanyolok az első negyedóra után, 70-30-ra. Az első két helyzetet a selección alakította ki, ellencsapásként a 19. percben Simone Perrotta fejelt kapura, de Iker Casillas magabiztosan fogta a labdát.
Az olasz catenaccio tökéletesen működött, ám ez nem tett jót a mérkőzés nézhetőségének. Roberto Donadoni legényei roppant motiváltan küzdöttek meg minden egyes labdáért, különösen Daniele de Rossi bánt kegyetlenül a hispánokkal.
A 32. percig kellett várnunk az első nézőt talpra ugrató tettre: David Silva két jó csel után lőtt 20 méterről, ám Gianluigi Buffon szokása szerint szépen hárított. Négy perc múlva Luca Toni fejelt Antonio Cassano első jó beadása után, de a spanyolok szerencséjére éppen a vaktában felugró Carlos Marchenát találta el a labda.
A félidő vége előtti percekben a két valenciai, Villa és Silva lőtt kapura, ám mindketten célt tévesztettek.
A második félidő elején nagy elánnal kezdtek Luis Aragonés kapitány "fúriái": rögtön Andrés Iniesta került volna nagy helyzetbe, ha a 16-os sarkánál labdalevétel címén nem sarkával találja el a labdát. Nem sokkal később Silva cselezgetett az ötösön, de az utolsó pillanatban bevetődött elé Giorgio Chiellini.
A jó kezdés örömére megpihentek a felek, az 58. percben pedig Donadoni cserére szánta el magát: a fantasistaként (irányítóként) kipróbált, de csődöt mondó Perrotta helyére Mauro Germán Camoranesit küldte be. Aragonés rögtön rálicitált: a barcelonai Xavi-Iniesta-tengely helyére Cesc Fabregast és Santi Cazorlát küldte be.
Talán éppen a fél középpálya lecserélése zavarta meg Iker Casillast, aki egy beadásra úgy jött ki, mint ahogyan a 2000-es évek elején tette, ám a kipattanó után Camoranesi lövésénél javítani tudott.
A teljes unalomtól egy veszélyes Toni-fejes mentette meg a mérkőzést, majd Villa kapott sárgát, mert a 16-oson belül két jó csel után lövés helyett műeséssel próbálkozott.
A következő tíz percben mezőnymunkába feledkeztek az érdekeltek, ügyesen passzolgattak a középpályán, majd egyéni betörésekkel próbálkoztak, mindhiába. A tempó sem volt éppen eget-földet rengető, így csak a 80. percben történt úja említésre méltó esemény: Buffon kezéből csúszott ki Senna középre tartó lövése, szerencséjére a kapufa ugyanúgy megmentette becsületét, mint Gianluca Pagliucáét az 1994-es világbajnoki döntőben.
Aragonés lehozta Torrest, beküldte helyére a spanyol gólkirályt, Güizát, majd az utolsó tíz percben több komikus jelenetet is láthattunk, amiben a labdaügyetlen olaszok jártak az élen.
Nem sokkal a kezdésre jelt adó sípszó után megvillantak végre a spanyolok: Fabregas bombájába a kiválóan teljesítő Chiellini lépett bele, a kipattanót Silva centikkel lőtte mellé. Ettől felébredtek a taljánok is: Antonio di Natale egy fejessel késztette bravúrra Casillast.
A 101. percben kidőlt az addig 11.25 kilométert futó Senna (a brazil-spanyolt az argentin-olasz Camoranesi rúgta le), akit két percig ápoltak, de jellemző módon senki sem merte sürgetni felépülési folyamatát, még a játékvezető sem, hiszen mindenki örült a pár percnyi pihenőnek. A játékvezető, Herbert Fandel két másodperccel hamarabb le is fújta az első pluszfélidőt.
A 108. percben Donadoni bevetette utolsó fegyverét, Alessandro Del Pierót, alighanem már a tizenegyesekre is gondolva – a pályáról lebaktató Aquilani 13.98 km-t futott ezen a meccsen…
A spanyolok még tettek egy utolsó erőfeszítést, ám Villa lövését védte Buffon, Sergio Ramos fejese pedig mellé ment.
A 120. percben Cazorla kihagyta a mérkőzéslabdát: Villa ugratta ki Silvát, aki Cazorlának passzolt, ám ő 12 méterről, kissé balról a bal kapufa mellé lőtte a labdát.
Mivel sem a rendes játékrészben, sem a hosszabbításban nem született gól, a tizenegyesekre bízták annak a kérdésnek az eldöntését, hogy ki mérkőzzön meg az oroszokkal az elődöntőben.
Az első labdát (a játékszert kilencszer megpusziló) Villa váltotta gólra, de Fabio Grosso sem hibázott. A második kört Cazorla kezdte, s szépen elküldte Buffont a bal oldalra és a jobb sarokba gurított, párja, De Rossi lövését viszont Casillas elcsípte a jobb sarok előtt.
A harmadik körben a szűrő Senna középre bombázott az elvetődő Buffon mellett, de Camoranesi sem hibázott, maradt a 3-2. De csak Güiza lövéséig, amit Buffon elcsípett a bal saroknál, Di Natale viszont nem élt a lehetőséggel, mert Casillas eszén nem tudott túljárni.
A következő rúgó, Cesc Fabregas lába nem remegett meg: a jobbra dőlő Buffon mellett a bal sarokba helyezett, az elődöntőbe lőve a spanyol válogatottat.
A mediterrán rangadón a spanyolok legyőzték 1920 után tétmérkőzésen is az olaszokat, bár egy igazán szörnyű 120 perc után. A jövő heti elődöntőben - az orosz rulett nyerteseként - az oroszokkal találkoznak.
|