EURO 2008 DÖNTŐ!!!
Klaudia Forrás: NSO 2008.07.05. 19:51
Az Európa-bajnokság döntője hihetetlen izgalmakat, nagy taktikai csatát és – ha hinni lehet a két edzőnek – bátor, gólokat eredményező támadójátékot ígér. Taktikailag nagy újdonságot nem várhatunk, hiszen mindkét válogatott azt nyújtja majd, amit az eddigiekben a torna során. Azt viszont világszínvonalon.
Luis Aragonés versus Joachim Löw: egymás fegyverével operálva
„Roppant intenzív meccs lesz. Mind a spanyolok, mind mi támadó szellemben futballozunk, és ettől lesz izgalmas a találkozó” – vélekedett Joachim Löw, a német válogatott kapitánya, de kollégája, Luis Aragonés is hasonló jókat vár a ma estétől.
Korábban a német és a spanyol válogatott taktikája, játékrendszere között még csak viccből sem lehetett párhuzamokat vonni, a 2006-os világbajnokság óta azonban taktikai-stílusbeli téren erősen elmozdultak a másik irányába a felek.
EGYMÁSTÓL TANULVA
A spanyol válogatott azért is áll történelme egyik legszebb napja előtt, mert az Eb-re Luis Aragonés olyan csapatot kovácsolt össze, amely 90, de 120 percen át is képes tökéletesen koncentrálni, nagy taktikai érettséget és mindenekelőtt fegyelmet mutatva (gondoljunk csak az olaszok elleni mérkőzésre). Akik ilyen vagy olyan okból nem voltak hajlandóak beállni a sorba, egymás után kegyvesztettek lettek – de kinek hiányzik már Raúl, Guti vagy Michel Salgado?
A németek egykoron oly’ stabil védelme ezen a versengésen többször is csúnyán megingott, kapusuk, Jens Lehmann erősen magában hordozza a potya gól lehetőségét. A villámgyors, egyérintős játékra épülő ellentámadások azonban szemet gyönyörködtetőek és igen eredményesek; Joachim Löw gárdája képes olyan sebességgel végigvinni a két 16-os között a labdát, mint ezen a tornán csak a spanyolok, az oroszok és a hollandok.
FORMÁCIÓ
Különös véletlen, hogy David Villa sérülése miatt a torna végére mindkét válogatott 4–2–3–1-es felállásban lép pályára. A németek a csoportmérkőzések során két csatárral nyitottak, a gyenge formában lévő Mario Gomez azonban kikopott a kezdőből, helyére pedig (még) egy védekező középpályás került be.
A spanyoloktól az elődöntőben kiesett Villa, a helyére beálló Cesc Fabregas pedig irányítóként világklasszis teljesítménnyel rukkolt ki. Alighanem a döntőben is ő kezd majd, és ez azt jelenti, hogy az eddigi karmester, Xavi egy sorral hátrébb lép vízhordónak, Marcos Senna mellé.
ERŐSSÉGEK
Bárkit képes bedarálni a németek középpályája, villámgyors kontráik állandó gólveszélyt jelentenek, Lukas Podolski e sorba állítása pedig zseniális húzás volt Löwtől. Az állított labdás szituációkat rendre jól oldják meg, Miroslav Klose Sergio Ramoson kívül bárkit képes lesz fejpárbajban legyőzni, de Per Mertesacker is jól kihasználhatja a spanyol védelem „apróságát”.
A spanyol játékosok – a németek utóbbi időben mutatott fejlődése ellenére – technikailag sokkal jobbak, kreatívabbak, egyérintős játékuknak pedig jelenleg nincs párja Európában.
ACHILLES-SARKOK
A Nationalelf védelme gyakran jár ólomlábakon, a berobbanó csatárok többször is csúnyán megtréfálták a hátvédeket, Lehmann pedig finoman szólva sem most véd élete csúcsformájában. Elöl Klose képes hosszú percekre eltűnni, ráadásul most azzal a kíméletlen Carlos Marchenával néz majd farkasszemet, akibe eddig az Eb-n mindenkinek beletört bicskája.
Kristálytisztán megmutatta az olasz–spanyol meccs a hispánok számára, hogy ha a rivális emberei szorosan, keményen és kíméletlenül odaállnak középpályásaik mellé, nem képesek azt játszani, amit tudnak, és fennáll a lehetősége annak is, hogy Torres eltűnik Metzelderék darálójában.
A darabos németek mellett viszont igen könnyen megindulhatnak az apró, alacsony súlypontú spanyol középpályások, azaz Xavi, David Silva és Andrés Iniesta, a roppant gyors Fernando Torres pedig könnyedén otthagyhatja a belső védőket.
|